Egész eddig undorodva fordultam másfelé az áruházakban, mikor július közepén pakolták ki az iskolához szükséges felszereléseket (füzetek, táskák, tolltartók...). Viszont rájöttem, hogy sokkal érdemesebb iskola előtt egy hónappal beszerezni minden kelléket, mert ilyenkor még olcsók, és nagy a választék - nem úgy, mint augusztus végén, mikor mindenki kapkodja el a jobbnál jobb dolgokat. Tavaly is beleestem ebbe a hibába... Túl későn vásároltunk - így már semmi olyan füzet nem volt, amit kinéztem magamnak.. :( Na, de nézzük a "bevásárlólistám". Igen, azt. Ha nem írom össze, hogy mikre van szükségem, fele dolgot elfelejtem... Ami valljuk be, nem kellemes. 

∞ 3 négyzetrácsos, 7 vonalas füzet, 1 szótár

és mivel én az a fajta vagyok, aki csak akkor próbálkozik meg szépen írni a füzetébe, és nyitogatni, ha szereti a külsejét... nem szeretek sima kék alapú csíkozott NOVUM füzetekbe írni. az olyan.. átlagos. eddig még soha nem volt olyan, hogy csak olyan füzeteket vegyek, amilyeneket eredetileg eltervezek (pedig így könnyebb vásárolni, van konkrét elképzelés...). Idén az évet szeretném minimum egy virágos füzettel, képes leszek a város összes írószerét feltúrni egy német zászlós füzetért, minden vágyam egy Unipalel spirálfüzet, egy Darwinos spirál, valamint Pigna animal füzet is kellene legalább egy. Bármit megtennék egy smileys spirálért, és azt hiszem, ezekbe a PukkaPados füzetekbe is beleszerettem. Ja, és persze egy Leitz füzetnek is örülnék. Leírva rengetegnek tűnik, de úgysem tudom az összeset beszerezni... :( 

∞ 1 táska

nem a megszokott iskolai válltáska, inkább ehhez hasonló. persze, ha horrorisztikus árakon találok ilyen típusú táskákat, maradok a régi, jól bevállt válltáskánál.

Általános iskolába mintha több dologra lett volna szükségem - valamiért most olyan kevésnek tűnik a 11 füzet, a táska és a tollak, tolltartó. 

Biztosan tudjátok, hogy aki 2016 után érettségizik, annak fel kell mutatnia a 11. évfolyamig 50 óra közösségi munkát, amit ő végzett el. Nos, én elhatároztam, hogy bárhová elmegyek dolgozni, de emberek közé nem. Utálom az embereket. Eddig egyetlen embert szerettem, szeretek teljes szívemből, de benne is félek bízni, s bármennyire szeretném, nem tudom elhinni egy szavát sem. Tönkretettek az emberek. Eldöntöttem, csak állatok közé megyek elvégezni a közösségi szolgálatot, ők legalább hálásak lesznek a segítségemért. Kinéztem a városban egy menhelyet, ahová nyáron kezdenék el járni. De persze, szüleimnek nem tetszik. Azt mondják, hogy ahol lovagolok, majd elintézzük, hogy leigazolják nekem munka nélkül az 50 órámat. Nem értik meg, hogy én ezt nem szeretném. Tényleg szeretnék elmenni menhelyre, kivinni sétáltatni a kutyákat, etetni őket, kifésülni a bundájukat. Törődni velük. Mert ők örökké hálásak lennének a törődésért. Mindig azt hajtogatták a szüleim, hogy elkéne mennem dolgozni. Ne csak üljek itthon mindig. Mozduljak ki. Most, mikor elhatározom, hogy segítenék egy menhelyen, kinézem a menhelyet, barátnőmmel iskola vége után mennék megnézni, s megkérdezni tőlük pár dolgot, hirtelen megváltozik a véleményük. Miért? Miért nem lehet egyszer úgy, ahogy én szeretném?!