Juhé, pénteken a 11 füzetből megvettem 9-et. Többet bárhogy kerestem, nem találtam. És így is sok az olyan, ami nem szerepelt a listámon, azért úgy érzem, valamennyire sikerült olyanokat választani, amiket elképzeltem - holnap megveszem a maradék 3 füzetet, a tolltartót valamint a táskát, kinézek magamnak egy cipőt, és.... vége is a nagy sulira bevásárlásnak. 
Ezeket szereztem be (bocsi a minőség miatt). 

"Feles" füzet, 30 oldal vonalas, 50 oldal négyzetrácsos. A fekete felét imádom, a rózsaszín viszont... nem én vagyok.

Ez a füzet a szerelmem az összes közül. Imádom a tigriseket, és azok a kék szemek. Imáádom :) Egyébként négyzetrácsos, nem tudom hogy mateknak, fizikának, vagy kémiának szánjam... Egyik tantárgy sem tartozik a kedvenceim közé, de ez a füzet... :)

Darwinos, nem fűznék hozzá nagyon semmit, történelem füzetnek szánom :)

Oké, ez undorító. Legalábbis szerintem. Könnyen előfordulhat, hogy keresek valami DIY-t, és az alapján kidekorálom az elejét valami olyanra, amitől nem kezd el hintázni a gyomrom.

Ez is nagyon tetszik, tavaly nem spirálfüzetben volt egy Hong Kongosom, viszont az két hétig bírta a megpróbáltatásokat, utána szétszakadt... Remélem, spirál változatban tartósabb lesz.

Ez pedig a tigrises után a második szerelmem:D Imádom, hogy ilyen világos, és színes, és tavaszi, és minden.

Továbbá van 2 sima, piros alapú négyzethálós NOVUM füzetem, mivel azok dolgozatfüzetek, beérem olyanokkal is.

Egész nap azon kattogtam, hogy mit kéne írnom. És ez nem jó. Nagyon nem. :( Viszont hét óra körül megszállt az ihlet - ha nem tudok miről írni, írok a könyvekről, amiket már olvastam. Szóval meg is írtam az első könyvajánlót (bár inkább kritika sikeredett belőle), a Szent Johanna Gimiről. 

Képzelem, hány embert érdekelhet, én magam is annyiszor leírtam már ezt a történetet (nem blogra, füzetekbe, barátaimnak, kíváncsi ismeretleneknek), hogy már én is unom írni. Viszont mivel más téma nem ugrott be, írni viszont szerettem volna, jött ez - hátha valaki mégis kíváncsi lenne rá, hogy hogyan lehet beleszeretni ebbe az életmódba, pláne abban az életkorban, mikor a bulikon kéne járnia az agyamnak, apám szerint legalábbis. 
Történt egyszer, 2012 áprilisában, hogy apa egy cirkuszi plakátra lett figyelmes a városban - kiszálltunk a kocsiból és megnéztük. Amint hazaértünk rákerestem a cirkuszra anya kérésére - azaz kerestem volna, de olyan szinten nem érdekelt, hogy a nevét se jegyeztem meg, apám segített ki. Mivel az előadások pont húsvét hétvégéjére estek, anya kitalálta, hogy milyen nagyon szuper húsvéti ajándék lenne ez a cirkusz... "Repestem az örömtől", mert hát miért akar engem 13 évesen cirkuszba vinni, nagy vagyok én már ahhoz. Ekkor felajánlotta, hogy jöhet a barátnőm is, ezért mondtam igent. Viszont kedvem még mindig nem volt hozzá. Aznap az eső is esett, ám estére elállt, így elúszott a remény, és autóba ültünk, mentünk a  cirkuszhoz. Tiszta sár volt minden, én meg fehér cipőben csúszkáltam be a sátor alá - ahol meg is jegyeztem a jegyszedők előtt, hogy milyen mocskos lett az új fehér cipőm... 18:00-kor kezdődött volna az előadás, és kétpercnyi késés után kiakadtam, hogy én most megyek ki, hat órási előadásra jöttem, nem hat óra két percesre. Aztán elkezdődött - unottan hallgattam a porondmester beszédét.  Majd jöttek a fellépők - vadállatok, pónik, légtornászok, bohócok, zsonglőrök - minden, ami megszokott egy cirkuszban. Valami mégis más volt. Szünet után kezdett idegesíteni a barátnőm folyamatos beszéde, hogy kritizálja a ruhákat, az embereket. Mire vége lett az előadásnak, szomorúan vettem tudomásul, hogy ennyi volt, haza kell mennem - pedig úgy maradnék még... Ekkor még mindenki azt hitte a családban, hogy csak fellángolás, semmi több. 2 hónappal később egy másik cirkuszba is elmentünk - ám a munkások modora csapnivaló volt, feszengve ültem végig két órán keresztül, nem tudtam elengedni magam - ám mikor ennek ellenére tovább szerettem a cirkuszokat, éreztem hogy ez több lesz. 2012-ben több cirkuszba már nem mentem - 2013-ban viszont 5-be is, amiből 2 ugyanaz a cirkusz volt - számomra a legjobbak. Mikor Balatonfüredre utaztunk 3 órát, én részben azért hogy újra láthassam őket, halovány gondolatként megfordult a fejemben, milyen érzés is lehetne velük dolgozni. Járni a városokat, stb. Elkezdett tényleg komolyabban érdekelni a dolog.  Viszont hiába voltam még 3 másik cirkuszban - valami kötött az elsőhöz, az Eötvöshöz. Mintha egy láthatatlan szál odahúzna. Ősztől már "hozzáértő" szemmel vizsgáltam a cirkuszokat - megfigyeltem, hogy hányan lehetünk, a fellépőket, a színvonalat, a körülményeket - láttam kellően visszataszító dolgokat is, ám ez már nem tántorított el a célomtól - szeretnék velük utazni. Azt, hogy fellépni is szeretnék, fél éve határozhattam el - ám azt, hogy mivel, csak egy hónapja. Rengeteg minden történt 2012.04.07-e óta, hihetetlen mód felfordult az életem, és lettem egyik pillanatról a másikra a lóbolond lányból cirkuszos. 
Érdekességképp megemlíteném, hogy mikor 2012 húsvétján voltam a cirkuszban, egy személy arca megragadt bennem - majd rátaláltam Facebookon, Balatonon is összefutottunk, idén pedig neki köszönhetően tekinthettem meg kétszer is az előadásukat - ijesztő, hogy mennyivel másabb lenne most minden, ha mégse megyek el akkor az előadásra, ha nem találom meg Facebookon.. Belegondolni is félek.

Egész általánosban azt hittem, hogy hú, milyen összetartó osztály vagyunk, főleg a lányok. Hát, tévedtem. Szánalmas, hogy ahogy mindenki kiröppent az általánosból, letagadja az előző osztálytársait - minap találkoztam egy volt osztálytársnőmmel, aki úgy nézett keresztül rajtam, hogy csak na. Odaköszöntem neki, de hát vissza ne köszönjön, minek is azt, már úgyse találkozunk minden nap... Születésnapomon is csak egyetlen egy volt osztálytársam köszöntött fel, akivel napi szinten beszélgetek. A többiek nem. Egy átkozott BSZ-t nem voltak képesek odaírni az üzenőfalamra. Amíg egy osztályba jártunk, addig persze mindenki. Nem értem, hogy miért változott meg egy ember kivételével mindenki. Nem értem, hogy miért veszi mindenki ennyire semmibe azokat a személyeket, akikkel 8 évig egy osztályba járt? Sajnos ez főként a lányokra jellemző, a fiúk között látok még minimális kommunikációt, de a lányok csapata... Széthullott. Csak 4-en voltunk lányok, egész általánosban. A 4-ből az egyik én vagyok, a másik a barátnőm. Maradt 2. Közülük az egyik olyan szintű változáson esett át, hogy megmerném kockáztatni, jövőre már várja az első gyerekét, a másik pedig valószínűleg alkoholmérgezésben fog meghalni. Ijesztő, hogy egyáltalán nem ilyenek voltak... :(

Egész eddig undorodva fordultam másfelé az áruházakban, mikor július közepén pakolták ki az iskolához szükséges felszereléseket (füzetek, táskák, tolltartók...). Viszont rájöttem, hogy sokkal érdemesebb iskola előtt egy hónappal beszerezni minden kelléket, mert ilyenkor még olcsók, és nagy a választék - nem úgy, mint augusztus végén, mikor mindenki kapkodja el a jobbnál jobb dolgokat. Tavaly is beleestem ebbe a hibába... Túl későn vásároltunk - így már semmi olyan füzet nem volt, amit kinéztem magamnak.. :( Na, de nézzük a "bevásárlólistám". Igen, azt. Ha nem írom össze, hogy mikre van szükségem, fele dolgot elfelejtem... Ami valljuk be, nem kellemes. 

∞ 3 négyzetrácsos, 7 vonalas füzet, 1 szótár

és mivel én az a fajta vagyok, aki csak akkor próbálkozik meg szépen írni a füzetébe, és nyitogatni, ha szereti a külsejét... nem szeretek sima kék alapú csíkozott NOVUM füzetekbe írni. az olyan.. átlagos. eddig még soha nem volt olyan, hogy csak olyan füzeteket vegyek, amilyeneket eredetileg eltervezek (pedig így könnyebb vásárolni, van konkrét elképzelés...). Idén az évet szeretném minimum egy virágos füzettel, képes leszek a város összes írószerét feltúrni egy német zászlós füzetért, minden vágyam egy Unipalel spirálfüzet, egy Darwinos spirál, valamint Pigna animal füzet is kellene legalább egy. Bármit megtennék egy smileys spirálért, és azt hiszem, ezekbe a PukkaPados füzetekbe is beleszerettem. Ja, és persze egy Leitz füzetnek is örülnék. Leírva rengetegnek tűnik, de úgysem tudom az összeset beszerezni... :( 

∞ 1 táska

nem a megszokott iskolai válltáska, inkább ehhez hasonló. persze, ha horrorisztikus árakon találok ilyen típusú táskákat, maradok a régi, jól bevállt válltáskánál.

Általános iskolába mintha több dologra lett volna szükségem - valamiért most olyan kevésnek tűnik a 11 füzet, a táska és a tollak, tolltartó.