Ma délelőtt dolgom volt a városban, és mivel a CCC pont útba esett, bementem megvenni az én kis drágámat <3. Szerelem első látásra... :D Egy év garanciával, és még tisztítószert is adtak hozzá, öt percen keresztül magyarázta a nő, hogy nem szabad mosógéppel mosni, mert lejönnek a csillagok, estébéé. Imádom. :)

Egyébként... Kellemetlen, mikor van egy személy (legyen B.), akivel annyira szeretnék chatelni... Évente talán 3-4× beszélünk, teljesen jelentéktelen dolgokról. Olyan szívesen írnék neki - a gond pedig ott kezdődik, hogy na de mit?! A hogy vagy, mizu, és ezekhez hasonló kérdéseket túl átlagosnak tartom... Mást pedig nem tudok írni - a szia#szia#mit szeretnél? rész után a beszélgetésünk meghalna. Mit szeretnék? Megtanulni teleportálni, hogy most ott lehessek nála? Ezt csak nem oszthatom meg vele... Semmit, csak úgy írtam - na ez meg őszintén, milyen idiótán veszi már ki magát? Marad a hogy vagy és társai, viszont nem szeretnék ilyen közhelyes kérdésekkel fárasztani senkit. Annyira beszélni akarok vele, és annyira nem tudok mit írni...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én egy bolhaméretű póktól is a falra tudok mászni... Képzelhetitek, hogy reagáltam, mikor egy ilyen [idelinkelem a képet, akit érdekel rákattint erre a szövegre, de a kezdőlapot nem fogja csúfítani az a szépség...] gyönyörűség nézett rám, könyörögve az életéért - ám annak ellenére hogy állatvédőnek vallom magam, sikítva rohantam apa acélbetétes bakancsáért, belebújtam, s 10 percen keresztül ugráltam szerencsétlen pókon. Oké-oké, ő nem tudja, hogy nem szabad idejönnie, és megfoghattam volna és kitessékelhettem volna az udvarra, valamennyivel humánusabb lett volna, de hát tényleg undorító volt, sajnálom.. :( Remélem, ő nem egy gyerekpók volt, akit megöltem, és éjjel a családja bosszút áll rajtam a haláláért. 

Ja, és a fülem.. Remekül van ! :D Háromszor olyan jól hallok, mint a dugulás előtt, és fülkürt hurutom sem volt... :)

Először is - nem, nem ismétlem magam, csupán megválaszoltam a tegnapelőtti bejegyzésem címét. Igen, azt hiszem, nincs más megoldás, tennem kell egy látogatót a kórházba. Anya már ma átvitt volna, de hát annyira azért csak nem sürgős, hogy elkelljen kérnie magát a munkahelyéről, ráér az holnap délután is... Tegnap vettünk Boramid fülcseppet, ami konkrétan annyit ért, mint halottnak a csók (hm.., így belegondolva, lehet, hogy a halottnak a csók többet ér. ugyan fel nem fog kelni, de az állapota attól rosszabb már nem lesz). Viszont úgy érzem, ez az átkozott csepp inkább csak rontott, mint javított az állapotomon, azóta folyton bevan dugulva a fülem, csinálhatok bármit, nem dugul ki. Hurrá. De tényleg borzalmasan érzem magam, hogy csak fél fülre hallok... Tehát holnap teszek egy látogatót a kórházba, ahol utoljára 10 éve 4 hónapja jártam, mikor húgom megszületett. Nem a fájdalomtól félek, különös mód inkább attól, hogy csikizni fog (:"D), és ott nem röhöghetem el magam, nem kezdhetek el vergődni, és valószínűleg idiótának néznének az orvosok, ha a röhögésemet az ujjam harapdálásával próbálnám elfojtani. Ezt az átkozott cseppegtetést sem bírtam ki ujjharapás-röhögés-vergődés nélkül, még a fülem is csikis. :'). Gondoljatok rám holnap 13:00-15:00 körül, bitte. :(

Jujj, ma bementem vásárolni a városba (tegnap is, de hát olyan lány vagyok, aki ha bemegy egy cipőért, hazaér 1 táskával..). Tehát néztem magamnak cipőket (CCC-ben vagy tíz cipőnek szerelmet tudtam vallani, imádtam mindet. Angol zászlós, szegecses, kifakított szürke, és ááá viszont a 10 cipő lecsökkent 5-re, az idióta lábméretem miatt. Juhúú! Legalább felére csökkent a választási lehetőségem, hamarabb döntök :D). Utána átmentem L&J-be, ahol beleszerettem 3 pólóba, 4 pulóverbe (jóó szőrösek<3:D), és egy fekete farmerba, aminek az öve egy lánc, és kis szegecsekkel van kirakva az első zsebei. Imádom. 
Elég... Bénácska bejegyzés lett ez most, sajnálom, ötlettelenül vágódtam be a laptop elé írni :') . 
Ja, és! Készül egy kisebb "meglepetés" (bár lehet, hogy én jobban megfogok lepődni, mint ti), egyelőre annyit árulok el, hogy a tervek szerint hamarosan újabb portál kerül a tulajdonomba.

Hihetetlen, milyen élmény úgy felkelni reggel 6-kor, hogy mindkét füled bevan dugulva, és csak úgy hallasz, hogy az illetőtől alig 10 centire van a füled. Azóta egész nap, tízpercenként dugul be a fülem - szerencsére csak a jobb oldali. Ez már nem az első alkalom, rengetegszer dugult már be, de valahogy pár pillanat után mindig megjavult - nem is törődtem vele különösebben, de így tízórányi szenvedés után kezdek megijedni. És mivel én tipikusan olyan ember vagyok, aki minden betegségben a legrosszabbat látja (kis vágásnál hogy elfertőződik, le kell vágni. derékfájásnál hogy biztos csontkovácshoz kéne mennem, sőt, néha egy kis megfázásnál is képes vagyok bebeszélni magamnak, hogy agyhártyagyulladásom van. Éljen az internet!). Tavalyi nyáron például hullani kezdett a hajam, nekem pedig meggyőződésem volt, hogy rákos vagyok. Olyan szinten idegbajos voltam abban a pár hétben, amíg megjött az eredmény a bőrgyógyásztól, hogy azt hittem, szívrohamot kapok. Utána meg kiderült, hogy csak a stressztől hullott... Most meg a fülem. Remélem, megint csak felesleges aggodalom, és nincs fülkürthurutom, se semmi hasonló ijesztő nevű dolog.