Pláne ha dobálom a naptejet, és mégis elfelejtem bekenni magam, ezért a nap végére a horoszkópomhoz igazodva rákvörösre égek. Mindenhol. 
Tegnap családostól-barátnőtől elmentünk élményfürdőbe. Végre, így 1 hónap tolódás után összejött. Barátnőmmel felállítottuk a sátrunkat, kölcsönöztünk napozóágyakat, majd belerohantunk a hideg vízbe. Félóránként mentünk vissza a sátorhoz megszáradni, majd újra vissza a vízbe. Kedvencünk a hullámmedence volt, ahol "tipikus tizenéves lányként" megjegyeztük, hogy milyen jól néz ki a vízimentős pasi... És hát persze, mi sem természetesebb, hogy ezt ő meghallotta, és hatalmas vigyorral meg is köszönte. Aznap még 20× biztos belefutottunk, ő pedig minden alkalommal megköszönte. Tipikus én... :D 
Szerintetek mennyi az esély arra, hogy az a személy, akit barátnőm és én is utálunk elsős korunk óta, pont aznap menjen a fürdőbe, amikor mi is, és körülbelül 2000 ember között  15× (számoltuk!) összefussunk. Egy élmény volt nézni, ahogy nyalják egymást a fiújával. 
Hazafelé vettünk ice'n'go-t, erősen elgondolkoztam azon, hogy mi a franc kerül 450 forintba rajta? Oké, finom. De három kanálnyi bogyó van benne. :( 

Gondoltam összedobok egy listát, amik engem marhára idegesítenek a strandokon... :)

Kezdeném talán azzal, mikor épp kijöttél a vízből, mennél a nyugágyadhoz, amire elfelejtettél plédet teríteni... Nos, szerintem mindenkinek ismerős az az égető érzés, amikor ráfekszel, és azonnal pattansz is fel, mert nem tervezel sülthúst készíteni magadból...

Az se tartozik a legkellemesebb érzések közé, mikor 30 percen keresztül vársz a sorodra a strand legjobb csúszdájánál... Azért, hogy utána 10 másodperc alatt leérj, és újra várhass a sorodra...

És akkor ha már sorbanállás - szépen vársz a sorodra a főtt kukoricásnál/jégkrémesnél, és amint sorra kerülnél, elfogyott az utolsó is, vagy épp fől, vagy előtted vitték el az utolsó gombócot a kedvenc ízesítésű fagylaltodból...

Na és természetesen azt sem hagyhatom ki, mikor leteríted a pokrócot a fűre, megmártózol a vízben, és mire visszaérsz a hangyák belepték az egész plédet...

Őszintén - kivel fordult már elő, hogy nagyon nem volt megelégedve az alakjával, és a szomszédjukban platinaszőke, agyonplasztikázott tökéletes alakú hölgy volt? :D

Mikor előtted idősek mennek be a medencébe, neked pedig türelmesen tűrni kell, amíg te is betudsz menni utánuk...

Na és persze az... Mikor fuldokolni kezdesz a vízben, és az úszómester a napszemüvegében megfújja a sípját, hogy menj ki a vízből.. :D

Érezted már azt, hogy igazából fogalmad sincs, mit érzel?! Azt mondják, nincs ilyen állapot, akkor én most mégis melyikben vagyok? Olyan érzések kavarognak bennem, amik ellentmondanak egymásnak. Olyan érzések, amikre nincs magyarázat. Szeretni valakit okkal, ok nélkül.. ugyanaz. Voltál már olyan boldog, hogy egy filmben érezted magad? Mondhatni lebegtél a boldogságban, és a kis rózsaszín felhőkön aludtál el minden éjjel édi-bédi mosollyal az arcodon? Esetleg hirtelen véget ért? Összetörtél? És épp most magadra ismersz? Ha igen, akkor elgondolkozol most, az emlékeken. Hogy miket is tettetek együtt. Milyen álmaitok voltak, esetleg tervek.
Most képzeld el magad egy híd közepén. A híd egyik fele egy gyönyörű szép tájat kíván, bár hosszabb is az út odáig. A híd másik felén egy hasonló táj van. Az út arra rövidebb, azonban veszélyesebb is. Most dönts. Dönts abban, hogy merre indulsz. Elindulsz a hídon az első felé, vagy kockáztatsz? Senki nem dönthet helyetted. A veszélyes úton a mélybe zuhanhatsz. De lehet, hogy az a táj szebb. Nem tudhatod. Tedd fel a kérdést. Mit akarok? Szenvedni vagy szabadulni? Bevallani vagy megtagadni? Szeretni vagy elengedni? Tudod mi a legrosszabb.. ha képtelen vagy eldönteni. Ha csak állsz azon a nyamvadt hídon és csak állsz. El kell indulnod valamerre különben ott ragadsz...

A tizdolog.hu portálon épp tíz perce találtam rá egy "10 dolog, amivel egy nyári reggelen szembesülnöd kell" listára. Vicces, hogy épp tegnap akadtam ki a keletre néző ablakom/ágyam miatt, és ennél a listánál az első pont így szól:

"Csodás ötlet volt keleti fekvésű hálószobával rendelkező lakást venni, hiszen reggel a napsugarak ébresztenek, már ha nincs páncél-reluxád. Mármint jó ötlet volt, egészen júliusig.."

A másik ok pedig, amiért fordítani akarnék az ágyam helyzetén, hogy mióta voltam fül-orr-gégészeten, biztos, hogy hatszor jobban hallok, mint az eddigi 16 évem alatt hallottam... Ennek köszönhetően minden kis zajra felriadok. A pláne az egészben, hogy minden éjjel, 22:00 körül elkezd valami mászkálni az ágyam, és a fal között (kb. 2 centis rés), mintha rágna, mászna, stb. Én pedig betegesen félek minden bogártól, mióta két darazsat halásztam ki a hajamból... Persze, lehet, hogy az eddig is ott volt, és csak rémeket látok (hallok), de nem alszok nyugton, amíg nem tudom, hogy nincs ott semmi. Előző éjjel is félóránként felkeltem, minden kis zaj miatt, és ebben az sem segít, hogy egy előző postban említett gyönyörű pók az ágyam melletti szekrény mögül mászott ki... 

Gondolom mindenki álmodik néha. Én viszont azt hiszem, néha mindenen túllövök, és van, hogy három napig képes vagyok röhögni az álmomon. Hajnali két óra huszonhárom perckor beugrott, hogy erről fogok ma írni, szóval lássuk.. :D

1. Hatéves lehettem, mikor egy téli napon azt álmodtam, hogy leesett az első hó (abból a jófajta, tapadósból, nem porhó), és egy kutya beszökött a hátsó udvarunkba. Én hirtelen ötlettől vezérelve gyúrtam egy hógolyót, s azzal próbáltam elkergetni... Majd a kutya átváltozott vérfarkassá, leharapta a lábamat, és három nap elteltével én is farkas lettem. 

2. Szintén 6-7 éves lehettem, és az álmomban arra ébredtem, hogy valaki áll a szobám sarkában - azt mondta, hogy ő a Télapó, és hozott ajándékot. Mikor elindultam felé, kiderült, hogy egy pszichopata kéményseprő, aki elrepült... a seprűjén.. 

3. Személyes kedvencem következik, amit 16 évesen álmodtam, talán három hete. Tettem említést a blogba arról, hogy G-ben mekkorát csalódtam, mert nem volt képes tiszteletben tartani a kérésemet, és ígéretét megszegve írt B-nek (az álmomhoz tudni kell, hogy B cirkuszban dolgozik, és G azt állítja, hogy szerelmes belém). Szóval... Az álmomban 18 éves voltam, teljesült a vágyam, hogy az "M" cirkusznál léphessek fel. Mikor Pesten jártunk, G. eljött megnézni az egyik előadásunkat - a műsor végeztével odamentem beszélni B-hez, aki a kijárat mellett állt, és mikor ezt G. meglátta, nekiesett B-nek, verekedni kezdtek. Természetesen egy jó álomhoz méltóan G vesztett, majd amint feltápászkodott a földről, én végigkarmoltam az arcát, ami ennek köszönhetően ki is vérzett. Ekkor megindult kifelé, ám a bohóc leszúrta egy lufikarddal, G. pedig meghalt. Elástuk egy erdőben, s utána minden évnek azon a napján, mikor meghalt, visszajött kísérteni... 

4. Az idei év alatt már kétszer is álmodtam ugyanazt - a sarki ház (tőlünk 4 háznyira) kigyulladt, majd az egész falunk leégett, mert egy tűzoltó sem tudott elindulni - senkinél nem volt üzemanyag, és az összes benzinkút zárva volt.

5. Két éve, mikor még rendszeresebben lovagoltam, volt a tanyán egy fiú, abból a fontoskodó fajtából, aki elhiszi magáról, hogy ő az Isten. Utáltam. Olyannyira, hogy az egyik álmomban épp lovazni mentem, és ő is ott volt. A ló, akin ültem megrúgta, majd a hajánál fogva pörgette körbe, s belehajította a békákkal, halakkal, algával teli halastóba. 

Hát igen, elég... Beteg dolgokat álmodok, néha már félek magamtól az álmaim miatt. Viszont nem kell megijedni, nem vagyok pszichopata, sem gyilkos :DD

{egyébként utálom, hogy az ágyam a keletre néző ablakommal szemben van, így minden reggel (vagy talán így nyári időszámításban inkább hajnali 10-kor) arra kelek, hogy a sötétítő függöny ellenére besüt a nap, és még nem is csináltam semmit, de már izzadok. valahogy felkéne hozni apámnak a témát, hogy fordítsuk el másfelé az ágyat, mivel egyedül nem tudom, rohadt nehéz...:(}