Gondolom mindenki álmodik néha. Én viszont azt hiszem, néha mindenen túllövök, és van, hogy három napig képes vagyok röhögni az álmomon. Hajnali két óra huszonhárom perckor beugrott, hogy erről fogok ma írni, szóval lássuk.. :D

1. Hatéves lehettem, mikor egy téli napon azt álmodtam, hogy leesett az első hó (abból a jófajta, tapadósból, nem porhó), és egy kutya beszökött a hátsó udvarunkba. Én hirtelen ötlettől vezérelve gyúrtam egy hógolyót, s azzal próbáltam elkergetni... Majd a kutya átváltozott vérfarkassá, leharapta a lábamat, és három nap elteltével én is farkas lettem. 

2. Szintén 6-7 éves lehettem, és az álmomban arra ébredtem, hogy valaki áll a szobám sarkában - azt mondta, hogy ő a Télapó, és hozott ajándékot. Mikor elindultam felé, kiderült, hogy egy pszichopata kéményseprő, aki elrepült... a seprűjén.. 

3. Személyes kedvencem következik, amit 16 évesen álmodtam, talán három hete. Tettem említést a blogba arról, hogy G-ben mekkorát csalódtam, mert nem volt képes tiszteletben tartani a kérésemet, és ígéretét megszegve írt B-nek (az álmomhoz tudni kell, hogy B cirkuszban dolgozik, és G azt állítja, hogy szerelmes belém). Szóval... Az álmomban 18 éves voltam, teljesült a vágyam, hogy az "M" cirkusznál léphessek fel. Mikor Pesten jártunk, G. eljött megnézni az egyik előadásunkat - a műsor végeztével odamentem beszélni B-hez, aki a kijárat mellett állt, és mikor ezt G. meglátta, nekiesett B-nek, verekedni kezdtek. Természetesen egy jó álomhoz méltóan G vesztett, majd amint feltápászkodott a földről, én végigkarmoltam az arcát, ami ennek köszönhetően ki is vérzett. Ekkor megindult kifelé, ám a bohóc leszúrta egy lufikarddal, G. pedig meghalt. Elástuk egy erdőben, s utána minden évnek azon a napján, mikor meghalt, visszajött kísérteni... 

4. Az idei év alatt már kétszer is álmodtam ugyanazt - a sarki ház (tőlünk 4 háznyira) kigyulladt, majd az egész falunk leégett, mert egy tűzoltó sem tudott elindulni - senkinél nem volt üzemanyag, és az összes benzinkút zárva volt.

5. Két éve, mikor még rendszeresebben lovagoltam, volt a tanyán egy fiú, abból a fontoskodó fajtából, aki elhiszi magáról, hogy ő az Isten. Utáltam. Olyannyira, hogy az egyik álmomban épp lovazni mentem, és ő is ott volt. A ló, akin ültem megrúgta, majd a hajánál fogva pörgette körbe, s belehajította a békákkal, halakkal, algával teli halastóba. 

Hát igen, elég... Beteg dolgokat álmodok, néha már félek magamtól az álmaim miatt. Viszont nem kell megijedni, nem vagyok pszichopata, sem gyilkos :DD

{egyébként utálom, hogy az ágyam a keletre néző ablakommal szemben van, így minden reggel (vagy talán így nyári időszámításban inkább hajnali 10-kor) arra kelek, hogy a sötétítő függöny ellenére besüt a nap, és még nem is csináltam semmit, de már izzadok. valahogy felkéne hozni apámnak a témát, hogy fordítsuk el másfelé az ágyat, mivel egyedül nem tudom, rohadt nehéz...:(}