Ezt szerintem fellehet bontani két részre - testi, valamint lelki bántalmazásokra. Kezdeném talán a lelki részével, abban sokkal nagyobb tapasztalatom van.

Szánalmas, undorító, hányingerkeltő viselkedés ez. Az én életemben sem telik el úgy nap, hogy ne kapnék bármi negatívat - akár a külsőmre, akár másra. Eljuttattak az "emberek"nek nem minősíthető patkányok arra a szintre, hogy már egy viccből megjegyzett "idióta" szót is képes vagyok halál komolyan venni. Persze, 9 év alatt már sikerült hozzá szoknom - és úgy gondolom, kellően erős vagyok ahhoz, hogy ne öljem meg magam (vagy túl gyenge, hogy megmerjem tenni). Minden negatív megjegyzés után veszek egy mély levegőt, majd kifújom, és próbálok lenyugodni. Rájöttem, hogy ha sokan bántanak lelkileg, céljuk, hogy megtörjenek, hogy feladjam a céljaimat, hogy véget vessek az életemnek - nem adom meg nekik azt az örömet, hogy végignézhessék, ahogy az életem romokban hever. Idéznék egy Children of Distance számból - "Felállok akkor is, összetörhetsz de nem török meg. A rossz emlékek hajtanak, ahogy az évek tovább pörögnek."

A testi bántalmazás pedig.. Ide szerencsére nem tudok saját példával felhozakodni - a legnagyobb verés, amit kaptam, még 10 éve egy atyai pofon volt, bár nem volt vészes, attól keményebbet soha nem kaptam. Viszont úgy gondolom, hogy nem nevezheti magát férfinak (de még talán kisfiúnak sem) az a férfi, aki veri a családját, gyereket, nőt. Vegyen magának egy bokszzsákot, járjon el edzőterembe, és adja ki ott a felgyülemlett feszültségét.