Hm... Régóta gondolkozok ezen a kérdésen. Talán arra vagyok büszke, hogy megtanultam elengedni a fülem mellett a negatív kritikákat, és már senkinek a véleményére nem adok - minden vélemény picit felidegesít, begőzölök, de fél óránál tovább nem foglalkozok vele. A másik, hogy már feltudom vállalni, hogy igenis cirkusznál szeretnék dolgozni - mondjon bárki bármit, gyerekesezzen le, bármi, nem érdekel. Tudom, hogy ez neki csak azért szúrja a szemét, mert neki hétköznapi életcélja van - külföldön dolgozni, főiskola, jó állás, stb. Semmi "egyediség". Azért valljuk be, nem akar minden második tinédzser cirkuszban elhelyezkedni... :) És ha valaki kicsit más, mint a megszokott, rögtön elítéli mindenki.