12 nap múlva vége a nyárnak, és eddig még egyszer sem tettem ki a lábamat a faluba - csak öt házzal arrébb mentem, a mamámékhoz, meg vissza hozzánk. Se bolt, se park, semmi. Rég undorodtam valamitől ennyire, mint az utóbbi időben a falutól, ahol élek. Undorító, hogy tele van pletykás öregekkel. Mióta tavaly barátnőmmel elmentünk sétálni, és másnap azt hallottam anyámtól, hogy én miért megyek a barátnőmmel meg az öccsével almát lopni, a pohár betelt. Akkor határoztam el, hogy soha többé nem teszem ki a lábam a buszmegállótól tovább - bármit csinálok, másnap egy teljesen elkurtított változatot hallok vissza. Komolyan nincs jobb dolguk az embereknek, mint más életét kiszínezni? Ja, és már saját magunkat is megloptam, jó mi? :D

Írtam róla, hogy vettem még júliusban egy ördögbotot - ami amolyan "látványkellék", vagy nem tudom, hogy fogalmazzak, ha meggyújtják a végét, csodálatos látvány tárul elénk. Elkezdtem gyakorolni vele (nem, nem tüzessel), és azt hiszem, jövő nyárig eljutok arra a szintre, ha minimum heti 2× gyakorolok, hogy vehessek egy tüzeset is. Viszont rátaláltam a tüzes poira is, amit úgy írnék le, mint egy lánc, aminek a végén gyúlékony anyag van. Nem tudom, melyik lenne biztonságosabb első próbálkozásokra - az ördögbotnál fenn áll az esély, hogy leesik, míg a poinál én kaphatok lángra... Itt egy videó mindkettőről, hogy megértsétek, miről is pötyögök már 11 sor óta.

tüzes poi
tüzes ördögbot
sima ördögbot