Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy nem szeretnék egyet sem. Nem vagyok az a babázós típus, aki elolvad egy párhónapos kisbaba láttán, vagy a babakocsihoz rohan, hogy megnézhesse a benne fekvő gyereket. Az állatokat mindig is jobban szeretettem, és sokáig úgy tartottam, inkább 3 kutya, 2 macska, és egyéb más állatok, mint akár csak egy gyerek is, aki hónapokig (évekig) nem tud beszélni, csak gügyög, mindent elpakol, sír, estébé. Viszont egy pár hónapja elkezdtem úgy érezni, hogy majd, idővel, talán tíz év múlva lehet, hogy jó lenne egy (szigorúan egy, többet nem szeretnék), lehetőleg lány. Persze lehetne fiú is, de egy lány gyereknek jobban örülnék. És miért egy? Mert több gyerekes családokban úgy vettem észre, hogy elnyomva érzik magukat - nem jut mindenkinek ugyanakkora törődés, szeretet, mint a másiknak, és nem szeretném ha felmerülne ez a probléma... Kicsit kusza lett, ismét, de... Nem vagyok a legjobb passzban, így picit nehezemre esik fogalmazni :)

Ja, és tudom, kevés embert érdekel eme fontos közlemény, de éjjel lejelszavazom a blogot, egy picit nagyobb változáson esik át :)