Megint jól eltűntem. Mentségemre legyen mondva, elfoglalt voltam. A nyaralót takarítottuk, ami több hetes munka, tekintve azt, hogy a néni, akitől vettük, gyűjtögető volt (képzelhetitek, a legbetegebb fajtából). Még mindig be kell köttetnünk a villanyt valamint a vizet, és ki kell festeni, bebútorozni, de a nagyja kész, hála istennek. Holnap (ma) is megyek be apával reggeltől estig a nyaralót rendezni, este pedig Tolvai Renáta, valamint Kállay-Saunders András koncertre megyek.

Túl vagyok a 16. születésnapomon, a tortám nagyon finom lett, és csodálatosan nézett ki. Csak pénzt kaptam, azt se sokat, amiből egy kék bikinit vettem, ugyanígy néz ki [KÉP], csak az alsó részén is vannak rojtok. Imádom. Szinte megszólított 40 percnyi válogatás után, hogy hozzam haza. 

Apropó, születésnap. Egész nap vártam, hogy felköszöntsön a "Nagy Ő", akivel hónapok óta álmodok, akit eleinte gyűlöltem, aki éretten gondolkozik, nem úgy mint más fiúk, férfiak, aki több száz kilométerre van tőlem, és akinek nem merem elmondani az érzéseimet. Nekem józanon nincs hozzá kellő bátorságom, és hát "A részeg ember mindig kimondja azt, amit amúgy nem merne." :) Félek a visszautasítástól. És bármennyire tudom, hogy nem lenne szabad szeretnem, hogy ő valószínűleg egy kavics iránt többet érez, mint irántam, s bármennyire próbálnám felejteni, egyszerűen nem tudom. Mindig belopja magát az álmaimba, s újra beleszeretek. Szörnyű vagyok :(.