Kiolvastam a 9. évfolyam egyik kötelezőjét, Shakespeare Rómeó és Júliáját. Az első 2 színt baromi unalmasnak találtam, de valahogy túllendültem rajta... Viszont a 3. színtől az utolsó felvonás utolsó színig imádtam, faltam a sorait! Bár régi a fordítás, régiek benne a szokások, mégis van mondanivalója, mégis érthető maga a történet. Pozitívan csalódtam benne, és talán még kicsit szomorú is voltam, hogy nem hosszabb. A történet, miszerint a Montague és Capulet család között régóta viszály van, viszont a két család gyermeke egymásba szeret, ami ugyebár a viszály miatt teljességgel reménytelen, ahogy harcolnak egymásért, valami csodálatos. Romantikus, mégsem csöpög az érzelemtől, és nem azt éreztem, hogy fujj de nyálas. A végét találtam picit túl érzelmesnek, mikor Rómeó meghalt Júlia miatt, Júlia felkelt, és megölte magát Rómeó miatt. Az nekem picit sok volt, de attól még imádtam.. :)

Egyébként a 100 napos kihívással nagyon lemaradtam, ma-holnap bepótolok mindent.