Nem tudom, ki hogy van vele, de én egy bolhaméretű póktól is a falra tudok mászni... Képzelhetitek, hogy reagáltam, mikor egy ilyen [idelinkelem a képet, akit érdekel rákattint erre a szövegre, de a kezdőlapot nem fogja csúfítani az a szépség...] gyönyörűség nézett rám, könyörögve az életéért - ám annak ellenére hogy állatvédőnek vallom magam, sikítva rohantam apa acélbetétes bakancsáért, belebújtam, s 10 percen keresztül ugráltam szerencsétlen pókon. Oké-oké, ő nem tudja, hogy nem szabad idejönnie, és megfoghattam volna és kitessékelhettem volna az udvarra, valamennyivel humánusabb lett volna, de hát tényleg undorító volt, sajnálom.. :( Remélem, ő nem egy gyerekpók volt, akit megöltem, és éjjel a családja bosszút áll rajtam a haláláért. 

Ja, és a fülem.. Remekül van ! :D Háromszor olyan jól hallok, mint a dugulás előtt, és fülkürt hurutom sem volt... :)