Hihetetlen, milyen élmény úgy felkelni reggel 6-kor, hogy mindkét füled bevan dugulva, és csak úgy hallasz, hogy az illetőtől alig 10 centire van a füled. Azóta egész nap, tízpercenként dugul be a fülem - szerencsére csak a jobb oldali. Ez már nem az első alkalom, rengetegszer dugult már be, de valahogy pár pillanat után mindig megjavult - nem is törődtem vele különösebben, de így tízórányi szenvedés után kezdek megijedni. És mivel én tipikusan olyan ember vagyok, aki minden betegségben a legrosszabbat látja (kis vágásnál hogy elfertőződik, le kell vágni. derékfájásnál hogy biztos csontkovácshoz kéne mennem, sőt, néha egy kis megfázásnál is képes vagyok bebeszélni magamnak, hogy agyhártyagyulladásom van. Éljen az internet!). Tavalyi nyáron például hullani kezdett a hajam, nekem pedig meggyőződésem volt, hogy rákos vagyok. Olyan szinten idegbajos voltam abban a pár hétben, amíg megjött az eredmény a bőrgyógyásztól, hogy azt hittem, szívrohamot kapok. Utána meg kiderült, hogy csak a stressztől hullott... Most meg a fülem. Remélem, megint csak felesleges aggodalom, és nincs fülkürthurutom, se semmi hasonló ijesztő nevű dolog.