Az első olyan, amire azt merem mondani, hogy teljesen komolyan gondoltam, gondolom, nem csak valami gyerekszerelem, 15 évesen talált rám. Eddig ez volt a legkomolyabb, ez töltött fel energiával, adott erőt az iskolában különböző órákon, és minden füzetem minden lapja a monogramjával van kidekorálva. Persze ez tipikus, de én nem vagyok az a fajta lány, aki a csuklójára, füzetére firkálgatja a titkos szerelmének a kezdőbetűjét, nem vagyok az a lány, aki 0-24-ben rá gondol, mert undorítónak találom, szóval azt hiszem, ez most tényleg komoly (volt). [Bocsi, fáradt vagyok, ezért lett ilyen semmilyen a bejegyzés, csak a kihívást nem akartam kihagyni.]