#9 Szeretett osztályom2014.07.14. 22:00, Rose
Gyűlölöm mindet. Még négy évem lenne velük (de hát ha minden összejön, két év után szabadulok innen). Gyűlölöm, hogy gyűlölnek, holott semmi okuk nincs rá. Csak hát ez az elcseszett társadalom. Fogjon össze 30 ember egy ellen, mert neki más az életcélja. Éljen! És mikor bevillan, hogy 1,5 hónap múlva ismét visszatérnek a stresszes hétköznapok, hogy újra szorongva teszem be a lábam az iskola kapuján, és félek kimenni a táblához, mert úgy is kiröhögnek. A puszta gondolattól, hogy hamarosan újabb 9 és fél hónapot kell túlélnem velük, sírok. Tényleg, nem csak úgy írom, amint belegondolok, elkezdenek folyni a könnyeim. És gyűlölöm magam, amiért van bennem annyi, hogy amíg nem töltöm be a 18-at, járok iskolába, hiába 16 a tankötelezettség (amúgy 20 éves koromig járnék, mivel ötévesen vagyok). Nem akarom. :((
|
Bár én fiú vagyok, eléggé tudom milyen ez: az osztálytársaim 2 éven keresztül utáltak, majd elértem, hogy egy évig semmibe vegyenek, aztán utolsó két évben (mert amúgy én is 5 évig jártam suliba) már elég gyakran jártam el az osztály "magjával" bulizni.
Egyszerű a dolog: az elején engem is zavart a dolog, néha visszaszóltam, és volt, amikor eléggé látszott, hogy fáj a dolog, untam és el akartam menni. Aztán rájöttem, hogy ezt az örömöt nem adom meg senkinek: ha mondtak valamit, nevettem egyet... Eleinte nehéz volt, de később már természetes volt, hogy nem figyelek oda olyan emberekre, akik nem érdemlik meg... és egy idő után békénhagytak. Nem lettem jóban velük akkor még, de leszálltak rólam, és inkább vegyenek semmibe, minthogy kibeszéljenek. Aztán jött egy kirándulás, napokig össze voltunk zárva, és minden megváltozott.
Ne mutasd nekik, hogy téged zavar. Ha mondanak rád valamit, (mert tudom milyen az, amikor meghallasz valamit, és tudod, hogy rólad van beszélnek, még akkor is, ha nem igaz, amit mondanak) tegyél úgy, mintha meg sem hallottad volna, vagy nevess a képükbe. Egy idő után már nem élvezik a piszkálódást, ha azt látják, hogy téged nem zavar.
És igen... csak olyan emberekkel foglalkozz, akik megérdemlik, akik bátorítanak. Aki csak lehúz, vagy próbál tönkretenni, tégy úgy, mintha ott se lenne.