...a reggeli indulásunkból délután két óra lett - hála a festőnek, akinél a 1,5 óra duplaannyit jelent. A nyaralónál nemigen tudtunk mit segíteni a barátnőmmel, így lementünk a dunapartra, apám csónakjából kimertük a vizet (gyengébbek kedvéért eső miatt, és nem beszivárgott...). Mikor végeztünk, kinéztünk a homokzátonyra, majd vissza a nyaralóhoz. Átöltöztünk, fél óra alatt elkészültünk, és gyalog megindultunk a halászléfőzőre. Félúton lehettünk, mikor egy motoros lelassított mellettünk, útbaigazítást kért. Titokban reménykedtünk, hogy mivel ugyanoda mentünk, felajánlja hogy elvisz minket, de hát nem, sétálhattunk tovább.. :D. Kicsivel később lenéztünk a szigetre, felültünk a HALYGALY-ra. Azt hittem, megrázóbb élmény lesz, és elhányom magam, de élveztem, új kedvencem van!:D 21 óra körül előrementünk a színpadhoz, Tolvai Renire, és April Projectre. Utánuk Roy&Ádám jött, akik a tervezett fél órás koncertjükből majd' egy órásat csináltak, nekik köszönhetően Kállay csúszott tűzijáték utánra. Köszönet, Roy és Ádám, tényleg! :) Még ha valami élvezhető hangjuk lett volna, de nyávogás volt az egész... Volt fél óránk éjfélig, ismét lementünk a szigetre, és ismét útbaigazítottunk egy srácot, aki egy éttermet keresett. Azt hiszem, büszke voltam magamra, amiért gond nélkül eltudtam neki mondani, hogy merre menjen.:D Tűzijátékra visszaértünk a térre, meghallgattuk Kállayt, s jöttünk haza. Rég éreztem magam ilyen jól, és régen voltam olyan fáradt, hogy amint bedőlök az ágyba, rögtön elaludjak. Csodálatos nap volt. 

Tudjátok, milyen érzés az, mikor tele vagytok teendőkkel, amiket szépen sorjában el is végeztek,, egész álló nap a barátnőtökkel sétáltok, felültök különböző "hányásig ülünk fel rá" játékokra, amitől elvesztitek az egyensúlyotokat, hirtelen azt sem tudjátok, hogy hol vagytok, körbe vagytok véve részeg emberekkel, ismert emberek koncertjén éneklitek a dalszöveget az első sorokból, jól érzed magad, és mégis ott van a fejedben az a személy, akiért bármit megtennél? Na, én tudom. Nem kellemes. HallyGallyn míg mindenki kapaszkodott, és sikított, én csak arra tudtam gondolni, hogy ő vajon most mit csinálhat. Borzasztó vagyok. Nem telik el úgy fél óra, hogy ne gondolnék rá. A legszörnyűbb meg az idióta távolság...